A nevem Ménesi Antal.
Nem vagyok művész, vagyok aki vagyok.
Egy halandó ember vagyok.
Határaim vannak, mint az összes többi embernek.
Bár meghatározni azt, hogy ki vagyok, és mit is csinálok itt, az elég komplex, még néha magamnak is.
Tanulom az életet.
De van amit biztosan tudok.
Szolgálok.
Itt vagyok és a legjobb tudásommal, az összes tapasztalatommal és mindennel amin keresztülmentem szolgállak,
ha velem szemben ülsz.
Nincs ugyanolyan nap, ugyanolyan tekintet, történet és tetoválás sem.
Biztosan tudom azt, hogy a tetoválást mire és miért használom.
Biztosan tudom azt, hogy a tetováláshoz való hozzáállásom teljesen más, mint az átlag.
Biztosan tudom azt, hogy a tetováltatásnak lelki okai vannak, nem csak testi.
Biztosan tudom azt, hogy a tetoválást oktatni és rendszerezni nem lehet. Mivel ez egy ősi tevékenység. Igazából nincsenek szabályok,
keretek, módszerek, csak az ősi erő, ami megérint.
Biztosan tudom azt , hogy feladatom a tetováltatás valódi értelmét közelebb hozni az emberekhez.
Biztosan tudom azt, hogy alkotni igazán csak akkor lehet, ha nem munka, nem futószalag, inkább manufaktúra.
Biztosan tudom azt, hogy teljesen kivül állok a korunk „tetováló szakmájától”, mert nem álltam be a sorba, és nem is fogok soha.
Ez vagyok én, ezt már biztosan tudom.
